Klubtagságom úgy kezdődött, hogy kb 50 évig egy házban laktunk Nellikével, akivel nagyon jó barátságban voltunk. Minden gondunkat, örömünket megosztottuk egymással. Mikor Ők ide költöztek a nyugdíjasházba, nagyon hiányzott, többször jöttem meglátogatni, beszélgetni. Közben Ő itt már bekapcsolódott a közösségbe, részt vett rendezvényeken. Megemlítette, milyen jó a torna, lenne-e kedvem részt venni. Lenne, de hogyan? Ekkor kerestem meg Andreát, aki felajánlotta, legyek klubtag. Elfogadtam és azóta is részt veszek a különböző programokon.

A közös névnapi rendezvényeken az aktuális negyedév névnaposait köszöntjük. Ilyenkor a név jelentéséről, a keresztnevet viselő tudósokról, művészekről tartanak egy kis ismertetőt, ajándékkal, uzsonnával köszöntik az ünnepelteket.

Farsang, szüreti mulatság, bográcsolás – ezeken az összejöveteleken főképpen a vidámság, a jókedv, a népdal és a nóta, régi hagyományok felevenítése az uralkodó.

Karácsony előtt az ünnepre készülődés áhítata hatja át a lelkeket. A meghívott kis iskolások karácsonyi dalai, majd az együtt éneklés, a feldíszített szép fenyőfa, ünnepi hangulatot varázsol.

A közös kirándulások közül talán a hollókői volt az egyik nevezetes, ahol menet közben megnéztük Máriabesnyőt és Gödöllő nevezetességeit, a kastélyt és a múzeumot, majd Hollókőre érve az egész kis falu a maga eredetében és szépségében igazi élmény volt. A másik nagyon jól sikerült kirándulás az ópusztaszeri volt. A Feszti-körkép, a múzeumok, a jurták, a kis vonaton történő utazás, a régi szatócsbolt felejthetetlen volt.

Meg kell említeni még a nemrég zajlott sportnapot az Arborétumban, ahol sport- és egészségügyi verseny és vetélkedő, játék, séta, gyönyörű környezet és nem elhanyagolható finom ebéd volt. A nap igazi felüdülést és kikapcsolódást jelentett.

Számomra talán ezek voltak a legkiemelkedőbb rendezvények. Ezen ünnepek, ahova az alkalomnak megfelelően öltözünk, társalgunk egymással, kizökkenünk a hétköznapok egyhangúságából, feltöltődve, ismeretekben gazdagodva, vagy kellemesen elfáradva, jókedvűen folytatjuk napjainkat tovább. Ahhoz, hogy mindez így zökkenőmentesen történjen, meg kell említeni az itt dolgozókat, akik ezt lehetővé teszik számunkra. Ők elhárítják a köszönetet, mondván: „ez a dolguk”. Igaz. De lehet dolgozni kötelességből, gépiesen és lélekből, szeretettel. Ez a szeretet benne van egy hangulatosan feldíszített teremben, a meglepetésként szervezett műsorokban, az ízléssel kiválasztott papírszalvétában, a saját kezűleg sodrott rózsákban, egy jószívvel felszolgált kávéban, teában.

Köszönjük mindezt a nyugdíjasház dolgozóinak és bízunk abban, hogy még sok szép napot fogunk együtt megélni.

Új lakásunk a Kecskeméti Református Egyház Nyugdíjasházában

Feleségemmel közösen tagja lettünk a társaságnak és vásároltunk egy 50 m²-es két szoba összkomfortos lakást a Fráter György utca 2 számú nyugdíjas házban. Jó döntés volt. Négy éve lakunk itt, tapasztalataink alapvetően pozitívak. Azt meghatározónak tartjuk, hogy az egyház magára vállalta a működtetés összes gondját, biztonságot teremtve. Az itt lakó idős emberekről sokirányú gondoskodás történik.

Megemlítve néhány fontos momentumot:

Szakképzett nővérek éjjel-nappal segítenek bennünket mindennapi életünkben, szakember áll rendelkezésre műszaki szempontból, szervezetten megoldott a déli ebédeltetés és folyamatos klubélet folyik.

Örülünk, hogy itt lakunk a város központjában, minden fontos objektumhoz közel. Miután a leányunk is közel lakik, naponta meglátogat bennünket.

Ez úton is köszönetet mondunk a Református Egyház vezetőinek, az intézmény igazgatójának és munkatársainak a sokirányú segítség nyújtásért, kérve, hogy lehetőségeiken belül a jövőt illetően is segítsenek bennünket.

Piukovics Miklós és Piukovics Miklósné

Tíz évem a SION Nyugdíjasházban

Azzal kezdem emlékezésemet, hogy nagyon gyorsan elszaladt ez a tíz esztendő. Elsők között költöztem be, azóta folyamatosan jól érzem itt magam. Gyermekeim és saját magam legjobb döntésének bizonyult ez a megoldás férjem halála után, miután egyedül maradtam.

Gyermekeim hárman háromfelé élnek, így nekik is öröm, hogy jó helyen tudnak engem. Istennek legyen hála, hogy adta ezt a házat és ide vezérelt engem is.

Soha nem érzem magam egyedül. Lakótársaimmal szeretetben, békességben élünk. A ránk ügyelő, testünket-lelkünket figyelő gondozókkal már-már családinak mondható a kapcsolatunk. Betegségünkben, egyéb szükségünkben, mindenben kapunk segítséget, kedvességet.

Isten áldása legyen e ház ötletadóin és megvalósítóin. Sok idős testvérnek nyújt testi-lelki biztonságban élhető otthont!

Madaras Antalné