Városi négysávos út, szerpentin, hegyi ösvény, kerékpárút, szűk barlangi járat…

A mögöttünk lévő héten a Kecskeméti Református Egyházközség 204 tagja útra kelt a Bükk lábánál fekvő Felsőtárkányba, és a harmadszor szervezett TÖBBGENERÁCIÓS tábora során az említett utakat mind kipróbálhatta, de igazán izgalmasnak mégis életünk útjának alaposabb szemügyre vétele bizonyult.

Délelőttönként 8 csoportban vizsgálgattuk életutunk GPS koordinátáit és igyekeztünk összevetni azzal a tökéletes útvonaltervvel, melyet Alkotónk készített számunkra.

A délutánok színes, vonzó programajánlatai választás tekintetében sokszor gondolkodóba ejtették a táborlakókat. Jártunk Egerben, Szilvásváradon, Lillafüreden, Egerszalókon, szebbnél szebb barlangokban. A bátortalanabbak általában busszal, a bevállalósabbak kerékpárral, ill. gyalog keltek útra. A tábori sportvetélkedők az élményen túl generációk közötti barátságokat eredményeztek.

Esténként sem pihentünk, vendég lelkipásztorunk, Monty Tailor jóvoltából lelki utazásunk során sok régi ismerőssel találkoztunk, úgymint: a tékozló fiúval és családjával, az irgalmas samaritánussal, Mózessel és reménység szerint a Jó Pásztorral is.

Zenei műhelyünk szolgálata az idén is léleküdítő volt, melyhez egyik este csatlakozott gyülekezetünk ifjúsága zenekara, az ApokRiff zenekar.

A bábelőadások, filmklubok, éjszakai túrák mellett vendégül láttuk az „Öreg Pált” Debreczeni Tibor személyében. A már hagyománnyá vált Ki Mit Tud során az idén is sok új tehetség bukkant fel köreinkben.

A héten a legfiatalabb táborozónk 6 hónapos, a legidősebb 88 esztendős volt. A tábor átlagéletkora: 38,34 év volt.

Sokan voltunk, sok mindenben különbözők, egy dologban mégis hasonlók. Valamennyien úton járunk, és szeretnénk, ha életünk útja az Istenünk által tervezett keskeny út lenne. Hetünk Igéje így biztatott és biztat továbbra is minket:

„Bölccsé teszlek és megtanítalak téged az útra, amelyen járj.”(Zsolt. 32:8)

Köszönettel tartozunk a több, mint 20 fős szolgáló csoportnak fáradozásaikért, a lelkes táborozóknak, akik az első naptól kezdve, egy szerető, befogadó nagy családként élték meg a közösséget, és mindenek fölött a gondviselő Istennek, aki reménység szerint nemcsak a túrákon, kirándulásokon szegődött mellénk, őrizve lépteinket, hanem velünk marad útitársként életünk további útján is.

Pálné Lencsés Szilvia

Videó megtekintése...

Többgenerációs archívum