Kedves Testvéreim!

“Az Úr Istennek nagy tetteivel járok” (Zsoltárok 71,16 )

Valóban nagy hála van a szívemben, amikor végiggondolom, mennyi mindent engedett Isten megtörténni az életemben a teológiára indulásom óta! 2011 szeptemberét írtuk, most eltelt már kicsivel több mint öt év, s csak kevesen értesültek rendszeresen a fejleményekről el egészen addig, hogy idén októberben megkezdtem segédlelkészi szolgálatomat a felvidéki Nagyráskán, az ukrán határhoz közel.

A Facebookon jártasak tudhatják, hogy 2015 augusztusában nősültem. Feleségemmel, Adrival többen találkozhattak már. 2016. augusztus 8-án született Eszter lányunk Dunaszerdahelyen. Az kevésbé publikus, hogy idén júniusban kaptunk diplomát: Adri diakónus lett, én pedig a lelkészi oklevél birtokosa. De ez úgy pontos, hogy az egyetem csak a diplomát adja, lelkésznek a minősítő vizsga után számítok, amit szeptember 9-én tettem le. Csak a minősítés megítélése után dönthetett a Zsinati Tanács a szolgálati helyemről. (Mivel tavaly ősszel kértem átvételemet a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház kebelébe, gyülekezeti szolgálatomat már itt kezdtem meg. Ezért Zsinati Tanács alatt a felvidéki egyház vezető testülete értendő, és ők értelemszerűen csak a 7 Szlovákiában fekvő magyar egyházmegye valamelyikébe helyezhettek.)

Az Úr Jézus sok csodát tett az életemben az alatt az öt év alatt, amíg végül megkezdtem azt a szolgálatot, amire még 17 évesen hívott el, s ami többször is messze vagy messzebb akart tűnni az életemből. Valóban úgy van, hogy az Úristen elhívása és ajándékai megbánhatatlanok. Bár ezt Pál tollából nem éppen a lelkészi elhívásra érti azon a helyen az Ige, de az én esetemben sincs ez másképp.

Én igen hálás vagyok azért a sok imádságért, ami Kecskemétről kísért ez öt év alatt. Legtöbbjükről csak sejtésem van, de lehet, hogy még annál is sokkal többen hordoztak és hordoznak. Vallom, hogy nem hiába. Többek között ez is e levél írásának célja, hogy visszajelzést adjon ezen imádságokra. Sokszor szégyelltem már el magam, hogy én sokkal kevésbé voltam ebben hűséges a küldő gyülekezetem felé, akármilyen gyakran is tértem haza, nem mellesleg mindig hírekre szomjazva.

E pár sorban főleg a legfrissebb fejleményekre szorítkoztam. Nehéz is levélben öt év áldásait röviden kifejteni. Adja az Úr, hogy megtehessem minél többeknek majd élőszóban. Ennek idejét még keressük, most sok az új körülmény, amit kezelni kell, de egész családommal vágyunk az újbóli kecskeméti találkozásokra. Addig is Urunk gazdag áldása, őrző kegyelme kísérjen mindannyiunkat!

Nagyráska, 2016. december 10.

Bobvos Gergő