Varga Lászlóné Ilonka megmutatta a Mátraházi Konferencia Központ „kistestvérét”, amit szintén a kecskeméti építő csoport alakít át, fejleszt. Ezután gyönyörű napsütésben szánkóztunk, sétáltunk. Visszafelé vidáman énekeltünk: „Áldjad lelkem Uradat, Istenedet (103. zsoltár) Érdekes történeteket is hallottunk: pl. a Neandervölgyi ősember elnevezéséről.
A buszon szólampróba volt: (Székely asztali áldás)
Ebédre gulyáslevest és túrós tésztát szolgáltak fel, ami után elsétáltunk a Hanák kilátóhoz, majd délután próbát tartottunk.
A konferencia teremben fedeztük fel nagy örömmel Böröcz Márta kerámiáit, amelyeket 1-1 bibliai ige ihletett. Egy közülük a 135. zs. Alapján: „Dícsérjétek az Urat, akik szolgái vagytok”
Este vetítés volt: A ház történetéről 1939-2006-ig. Egy pár fontos momentum:
- 1939. 06. 29. –re elkészültek a tervek.
- 1940. 06. 29. –re felépült a ház. Ravasz László avatta fel.
A háborúban a németek telefonközpontot alakítottak ki benne. A támadások során teljesen kiégett az épület.
- 1947. június 3. ismét felavatás
- 1948-ban kibővítették a svájci református egyház és a Vöröskereszt segítségével.
- 1949. nyara Ulakcsai Antal Kecskemétről 100 fős leány tábort szervezett, de nem volt víz! Zsiga csacsi hordta szekéren. A fogatos fiúcska Varga Laci volt, akiből lelkész lett. Ő mondta: „Isten a szamár mellől hívott el.”
- 1950-ben Lelkész üdülő lett a ház
- 2006. augusztus 6.-tól 2007, március 31-ig tartott az újabb átépítés, bővítés.
Az üdülőt a szeretet és a hit építette most is. A munkát 1 napra sem kellett abbahagyni. Jó idő volt. 3 éves újszerű bútorokat tudtak megvenni a szomszédos Bérc Hotelből. A kecskeméti építőmunkások naponta helyben meleg ételt ehettek, stb.
Az Úr csodásan működött. A vetítés után ismét játszottunk.

3. nap február 1.

Hámori Áron ébresztője után (Händel – Győzelmi kórus) Varga László vezette az istentiszteletet. Lekció: V Mózes 30/11-20. … Élet és halál… áldás és átok…
Számunkra a legfőbb törvény a szeretet legyen! – mondta. A legfőbb mondanivaló pedig: Szeresd az Urat, a –te Istenedet, mert Ő az élet.
Énekkarunk is szolgált. Sztáray-Gárdonyi: Mindenkoron áldom… Közreműködtek: Hámori Áron és Fejszés Dániel.
Délelőtt még egy utolsó túrát tettünk Kecskebércre. Mivel a túristajelzésekkel gond volt, kisebb-nagyobb kitérőket tettünk. A gyönyörű kilátásért nagyon megdolgoztunk.
Ismét finom ebéd várt bennünket, ami után Mező Gábor borocskájából poharaztunk egy keveset.

14 órakor indultunk haza.

Előtte még megköszöntöttük karnagyunkat születésnapján (február 1.)
A visszafelé út is hangulatos volt. Tibor fontos tudnivalókat hirdetett. Jelezte, új tagokkal gyarapodott a kórus, aminek nagyon örültünk. Énekeltünk is: 8. zsoltár: Ó felséges Úr…
Vicceket is meséltünk. Pl. Jedlik Ányos így szólt az apjához: Apám, van egy találmányom. A válasz: TUDOM-ÁNYOS.  
Gyorsan repült az idő. Gyönyörködtünk a hegyes-völgyes, havas tájban, felidéztük az elmúlt napok szép emlékeit.

Mindnyájunk egyöntetű véleménye: Máskor is el kell jönnünk ide, mert testben, lélekben, testvéri szeretetben lehettünk együtt. Erősödött hitünk, kórusunk közössége. Reméljük, itthon is kamatozik majd a 3 nap minden ajándéka.