Ige: Filippi 2,14k
"Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek."
Testvérgyülekezetünknél Magyarbikalon |
There are no translations available. MAGYARBIKALI BESZÁMOLÓA 2009-es év utolsó tanítási napján, azaz szombaton kezdtük meg kétnapos kirándulásunkat az erdélyi Magyarbikalra, azzal a céllal, hogy a cipős dobozokban összegyűlt megannyi ajándékot eljuttassuk megfelelő helyére. Az 5 órás autózásnak reggel kilenc órakor négyen vágtunk neki, név szerint Hodánics Tamás lelkész úr, Pál Ferenc tanár úr és felesége, Pálné Lencsés Szilvia, valamint a diákság képviseletében én, azaz Fodor Anett. Épségben értünk a magyar-román határhoz, ahol egy órát előreugrottunk az időben, bár én inkább úgy éreztem mintha visszarepültünk volna pár évet. Az út keskenyebb lett, amelyet a régi kilométerkövek szegélyeznek két oldalról és lepukkant benzinkutak is többször tünedeznek fel, mint hazánkban. Ám szembetűnő volt a sok útszéli feszület és a rengeteg kanyargó folyó is. A nemrégiben lezajlott politikai választásokra a nemzeti zászlók és kampányplakátokról szépen mosolygó politikusok emlékeztettek, amiről groteszkül jut eszembe a mosolydiplomácia. Furcsa látványt mutatott az elit házak és az épp csak álldogáló, fából összeeszkábált házikók látványa, ahogy egymás mellett állnak a havas tájban. Az ország belseje felé haladva leírhatatlanul gyönyörű szép táj tárult elénk, amely teli van hegyekkel. Nehezemre esett, hogy leküzdjem kalandvágyamat. Szívesen kiugrottam volna a kocsiból, hogy megmásszam őket... Majd megérkeztünk a völgyben fekvő faluba, ahová tartottunk. Mindössze háromszázhatvanan laknak itt. Nagy vendégszeretettel fogadtak minket, a helyi tiszteletes és kedves családja. Mielőtt elindultunk felfedezni a települést, házi kalácsot és mentateát kaptunk energiapótlóként. Majd a kis túra után visszatérve egy áhítatot hallgattunk meg, ahol bemutattak a családnak, ahova beköltöztem egy éjszakára. Már beesteledett, de még gyorsan kipakoltuk az ajándékcsomagokat és eljött a vacsora ideje is, ami egyszerűen fenséges volt, ha már csak a nyúlsültre és a házi kürtöskalácsra emlékezem vissza. Az est tetőpontja azonban még csak ez után következett számomra, ugyanis a helyi fiatalok elhívtak magukkal szánkózni. Előtte nem is gondoltam volna, hogy ettől a szórakozástól, ennyire felmehet az adrenalin szintem, de a hosszú és kanyargós hegyoldalon lévő utakon bebizonyosodott. A húsz főre összegyűlt csapatból pedig sokakkal barátságot kötöttem, így hát az élmény felejthetetlen maradt számomra és már itt eldöntöttem, hogy visszamegyek még nyáron erre a helyre. A késői fekvést korai kelés és ízletes reggeli követte. Hodánics Tamás lelkész úr tartotta a templomi áhítatot, de mindannyian szolgáltunk. Pál Ferenc tanár úr átadta a híreket, jókívánságokat és üdvözléseket, Szilvi néni verset mondott én pedig igét olvastam. A helyiek nagyon hálásak voltak az adományokért és szeretetteljes köszöntésüket küldték a gyülekezet és az áldozatkész diákság felé. A laktató ebéd után egyedi ajándékokkal és a búcsúzástól kicsit fájdalmas szívvel indultunk vissza Magyarországra, hogy hazatérjünk ki-ki a maga otthonában. És végül szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem azt, hogy részese lehettem ennek a fantasztikus élménynek. Köszönöm szépen.
A testvérgyülekezetben készült képek megtekinthetők a Galériában. |
/Proverbs 18,10/