Ige: Filippi 2,14k
"Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek."
Konfirmáció |
There are no translations available. Ünneplőbe öltözött a templom, és ünneplőbe öltözött 107 református fiatal Pünkösd hétfőn. És ünnepelt a gyülekezet a zsúfolásig telt templomban, hiszen ezek a fiatalok előkészületekre jártak, majd tanúbizonyságot tettek ismereteikről, és ezen a pünkösdi ünnepi istentiszteleten először vehettek úrvacsorát, így egyházunk teljes jogú tagjaivá váltak. Oktatási intézményeink diákjaihoz a város iskoláiban hittanórára járó tanulók is felsorakoztak, így járult az úr asztalához negyvennégy gimnazista, negyvenhárom általános iskolás és húsz városi iskolákba járó diák. Szabó Gábor tb. esperes úr szólt az egybegyűltekhez, és a fiatalokhoz intézett beszédében elmondta, hogy a Jézussal való találkozást követően a hívő ember feladata, hogy a tanítványokhoz hasonlóan hirdessék Isten szeretetét a hozzánk közel állók körében és családunkban. Ezt a feladatot legjobban akkor teljesítjük, ha odafigyelünk egymásra. A három csoport konfirmandusai közül sokukat éppen Gábor bácsi készített fel, ők személyesen is tapasztalhatták, hogy a Jézussal való találkozás derűs emberekké tesz bennünket. Hét fiatal az úrvacsora előtt még megkeresztelkedett. A konfirmáló diákokra áldást mondtak, ezek után vehették kezükbe a "pohárt", amit erre az ünnepi alkalomra a Ráday múzeumból hoztak át. Ezeket az úrvacsorai edényeket, aranykelyheket még Cser György és Tar György kecskeméti ötvösmesterek készítették. Megtisztelő volt, hogy a gyülekezet, együtt a megihletődött új tagokkal ezekből vehette az úrvacsora jegyeket, Krisztus testét: a kenyeret és vérét: a bort. Az új egyháztagokhoz Szenes Márton főgondnok is szólt, és köszöntötte őket az ifisek csoportja. Majd útravalóként átvehették az emléklapot, és mellé ajándékba egy bibliai idézeteket tartalmazó könyvet.
|
/Proverbs 18,10/