A képek megtekintéséhez az Adobe Flash Player letöltése szükséges.
Cache Directory Unwriteable
Cache Directory Unwriteable

Útravaló

Ige: Filippi 2,14k

"Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek."

Online Biblia


A VIII. Szeretet-hét
There are no translations available.

Magyarbikalon a VIII. Szeretet-hét részvevői

A református diákok számára már-már hagyománnyá vált Szeretet-hét idén egy erdélyi kis településen,

Magyarbikalon került megrendezésre.

Július 20-án, kedd reggel a kecskeméti vasútállomás elől indult a majdnem teli busz, immár nemcsak a helyi gyerekekkel,

hanem a Vajdaságból érkező bácsfeketehegyiekkel is kibővülve.

Utunk bár hosszú volt, de kellemesen telt és kiváló lehetőség adódott a gyerekeknek, hogy jobban megismerkedjenek egymással. Amint átléptük a határt, csatlakoztak hozzánk a Biharvajdából érkező csemeték is.

Gyönyörű tájakat szelve át, például a Szilágyi-dombság vagy a Sebes-körös vidéke, elértük a tábor helyét. Mindenki lázas sátorállításba kezdett, majd egy jóleső vacsorával folytatta a megéhezett csapat. Ezután közös éneklésre került sor. A Szeretet-héthez még aznap este csatlakozott egy személyautónyi fiatal, akik Kolozsvárról és Marosvásárhelyről érkeztek. Ismerkedő játékokkal folytattuk az estét, ahol sok résztvevő arról számolt be, hogy ezt az eseményt várta a legjobban a nyáron és annak örül a legjobban, hogy sikerült ide eljutnia. Majd csoportokra osztottuk szét a gyerekeket életkor szerint a „Szeretet-foglalkozások” és a könnyebb irányítás érdekében. A fárasztó nap után a gyerekeket alvásra invitáltuk, de ők úgy gondolták, hogy korai még a lefekvés, ezért a takarodó hosszasan elhúzódott. De nem okozott számukra problémát a korai kelés sem, sőt már az ébresztő ideje előtt megmozdult a tábor.

A kiadós reggeli után a szintén minden napra betervezett, úgynevezett „Rá-hangolóval” kezdtük a napot, majd a „Szeretet-foglalkozások” következtek, ahol Hodánics Tamás lelkész, szeretettel kapcsolatos előadásait dolgoztuk fel és beszéltük meg. Ezeken az érdekes alkalmakon hallhattunk az érosz, a fília és az agapé szeretetről. Az első az önző szeretetet, a második a kölcsönös szeretetet, míg a harmadik az isteni szeretetet foglalja magába. A délelőtti foglalkozásokat az ízletes, szinte lakomáknak nevezhető ebédek követték. Ezen a napon megérkezett a kárpátaljai ifjúság is hozzánk, akik a vízum miatt nem tudtak előző nap megjelenni. A tábor híre szétterjedt a helyi lakosság között is, ahonnan rengetegen csatlakoztak hozzánk.

A szerda délutáni program sok meglepetést tartogatott a jelenlévők számára, hiszen Magyarbikal felfedezése nem kis élményt jelentett. Különféle feladatokat osztottunk ki a táborlakók között, például egy helyi menedékház megkeresését, a legfiatalabb illetve –idősebb lakó életkorának és nevének kiderítését vagy az első és az utolsó házszám megtalálását a faluban, valamint a legnehezebb feladat - a falu térképének elkészítése volt. A feladatok elvégzése során kapcsolatot teremtettünk a helyiekkel.

A hét egyik legfontosabb eseménye a szeretet-fa elültetése volt. Előzetesen megkértük a csoportokat, hogy hozzanak otthonról egy maréknyi földet, amit majd a közös fa elültetésénél helyeznek el. Az ünnepi pillanatokat egy Szabó Lőrinc verssel és a magyar Himnusz eléneklésével koronáztuk meg.

Este táncházban próbálhatták ki tehetségüket a gyerekek, miközben a zenészek játszották a kalotaszegi táncokhoz a talpalávalót.

Következő reggel már kezdett látszani, hogy fáradnak a gyerekek, de még mindig frissen és üdén pattantak ki a sátraikból. A szokásos napi tervet követően a 3 kilométerre lévő Bánffyhunyadra gyalog mentünk át, ahol a helyi templomban hallhattunk a település és a templom történelméről. Majd volt szerencsénk a híres Ravasz László református püspök és teológus szülőházához is ellátogatni. Egy kis szabadprogram után visszaindultunk a táborhelyre.

Este egy „Ki mi tud?”-ra került sor a magyar kultúra kincseiből. Nagyon sok szép verset, prózát, mesét és éneket hoztak magukkal a gyerekek a különböző tájakról. Sötétedés után azoknak, akiknek nem volt elég az aznapi 6 kilométeres kirándulás, éjszakai túrát szerveztünk a közeli kisebb hegyekre. A már majdnem telihold szépen világított, így nem nagyon volt szükség a zseblámpákra, viszont ha a sötétséggel nem is, de szúnyogok hadával és a sárral bizony meg kellett küzdenünk. Az ifjoncoknak végre kellőképpen sikerült kifáradniuk és reggel már szükség volt az ébresztőre. A segítők Pál Eszter gitárkíséretével a Napfelkeltétől című dalt énekelték el a nehezen ébredezőknek. A reggeli alkalmával megkóstolhattuk a helyi specialitást is, a vinettát, ami nem más, mint egy nagyon finom padlizsánkrém.

A hét gyorsan szaladt és már azt vettük észre, hogy pénteknél járunk. Ez a nap egy kicsit eltért a többitől. Reggeli után útnak indultunk, hogy felfedezzük a történelmi várost, Kolozsvárt. Elsőként Baba Novac történetét hallgattuk végig az egyik helyi táborlakó jóvoltából, majd megtekintettük a megmaradt várfalat, a Farkas utcai református templomot és az előtte álló Szent György lovas szobrának másolatát, mivel az eredeti Prágában található. Feladattal bíztuk meg a gyerekeket a híres emberekkel teli Házsongrádi temetőben, mégpedig, hogy ki tud összegyűjteni több tekintélyes és közismert nevet, születési- és halálozási évszámmal együtt. Nagyon ügyesen végezték el a feladatot, volt, aki 40-et is talált. Néhány személyt én is megemlítenék: Apáczai Csere János-pedagógus és író, Dsida Jenő-költő, Kós Károly- építész, Reményik Sándor-költő, Szenczi Molnár Albert- biblia- és zsoltárfordító valamint Nagy István-író. Ezután szabadprogrammal folytattuk a 19. században épült Sétatérnél, ahol az uzsonnát fogyasztottuk el és élvezhettük a jó időt a nagy parkban, ahol többek között szökőkút és egy nagy tó is található.

Hazafelé megálltunk Körösfőn, ahol az útszéli bazárban vásárolhattak unikumokat és szuvenirokat a résztvevők. Itt minden helyi jellegzetességet megtaláltunk.

Másnap egyre jobban éreztük a tábor végének közeledtét, hiszen elérkezett az utolsó teljes nap. Visszaálltunk a megszokott kerékvágásba az események sorrendjét illetően, délutánra pedig „Fele sem igaz” vetélkedőt szerveztünk. Az eddig elhangzott információkból készítettünk egy feladatsort, amit megnehezítettünk a hamis válaszadásokkal, így nehezebb volt kitalálni az igaz választ, főleg, hogy féligazságok is szóba kerültek. De a gyerekek kitűnően figyeltek a hét során és könnyedén vették az akadályokat, így két első helyezett is lett. A díjak átadására és a köszönetmondásokra a tábortűznél került sor, amit a helyi focipálya szélén állítottunk fel. Az idő nekünk kedvezett most is, mint ahogy egész héten élvezhettük a nem túl meleg, néha záporokkal tarkított, de kellemes időjárást. A családias légkört a héten tanult énekekkel és egyéb népdalokkal kibővítve fokoztuk. Az élményekkel teli csoport átérezve az utolsó este hangulatát öröm és szomorúság elegyével tért nyugovóra.

Az idő az utolsó napra már elromlott és hajnaltól kezdve esett az eső, így a sátorbontás ideje alatt sokan megáztak. Kisebb szárítkozás után a templomba vettük utunkat, ahol hálát adtunk a helyieknek és a szervezőknek a tábor létrejöttéért. Azonban legfőképpen Istent illeti meg a dicsőség a sikeres, élményekben gazdag, nagyszerű hétért. Az ő magasztalására énekeltünk több ifjúsági éneket is, valamint Reményik Sándor: Eredj, ha tudsz! című verse is elhangzott az istentiszteleten. A zamatos ebéd után pedig neki indultunk a 6 órás nagy útnak, mely mindenkit visszavitt sikeresen a „saját hazájába”. Bár nem mintha nem éreztük volna magunkat otthon, a régi nagy hazánk területén…

Annyi biztos, hogy aki egyszer belekóstol a magyarbikali falusi életbe, az újra és újra élvezni szeretné. Így jártam én is, mert voltam olyan szerencsés, hogy immár másodszorra tölthettem el néhány napot ezen a bűbájos kis helyen. Ezért az élményért a magam és a többi táborozó gyerek nevében szeretnék köszönetet mondani a szervezőknek és azoknak, akik akármilyen kis aprósággal is, de hozzájárultak az esemény sikeréhez.

Fodor Anett (12.d.)

Képek a galériában

Mi a szeretet?

A VIII. Szeretet-hét folyamán megkérdeztük a táborban résztvevő gyerekeket, hogy számukra mit jelent a szeretet. Néhány válasz a lelkes táborlakóktól:

Dóri: Szerintem a szeretet olyan dolog, ami jó érzés és motivál arra, hogy megváltozz egy másik emberért.

Misi: Nekem a szeretet egy érzés, szeretni akárhogy lehet.

Zsolt:  A szeretet soha el nem múlik.

Pál Dániel: Szeretni másokat.

Raul:  A szeretet az, ami soha nem fogy el.

Lencsés Noémi (19 éves): Olyan dolog, ami alapvetően megvan mindenkiben, de azaz igazi szeretet, amikor valakiért vagy valamiért képes vagy fel is áldozni magad.

Margit néni, helyi lakos: A szeretet az egy nagyon nehéz dolog.

Még több kép!!!

Az alábbi linkre kattintva belepillanthat a tábori élet apró részleteibe.

http://picasaweb.google.hu/116782899479781197651/Szeretethet8Magyarbikalon201002#

http://picasaweb.google.hu/110623957014402732753/Szeretethet8Magyarbikalon2010?authkey=Gv1sRgCI-4k7PYpJGouAE#

 

 

 

"The name of the Lord is a strong tower: the upright man running into it is safe."

/Proverbs 18,10/

A Kecskeméti Református Kollégiumi Alapítvány közhasznúsági jelentése a 2016. évről

A Kecskeméti Református Kollégiumi Alapítvány közhasznúsági jelentése a 2015. évről

A Kecskeméti Református Kollégiumi Alapítvány közhasznúsági jelentése a 2014. évről

Lelkigondozás

SKYPE: lelkigondozas1
Telefon : 06-1-201-0011

TIOP-1.1.1-07

"Informatikai infrastruktúra fejlesztése a Kecskeméti Református Egyházközség iskoláiban"

"A Kecskeméti Református Egyházközség új informatikai eszközei már a gyakorlatban is bizonyítottak"

BCMath lib not installed. RSA encryption unavailable