A képek megtekintéséhez az Adobe Flash Player letöltése szükséges.
Cache Directory Unwriteable
Cache Directory Unwriteable

Útravaló

Ige: Filippi 2,14k

"Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek."

Online Biblia


Gyülekezetünk Magyarbikalon
There are no translations available.

Szülőföldünk Kalotaszeg Honismereti Tábor

Magyarbikal 2010. június 5-11.

Mit mesél nekünk a magyar föld?

„A Sionnak hegyén, Úr Isten, Tied a dicséret”

Az Egyházközségünk  szervezésében 18 fős kis csapatunkkal csodálatos szép hetet töltöttünk Kalotaszeg vidékén, a magyarbikali testvérgyülekezet szíves vendéglátásában.

Mielőtt találkoztunk volna a helyiekkel, Nagyváradon tettünk sétát – keresve elődeink nyomait. A hajdani Boldog Várad a magyar kulturális élet egyik híres központja volt.

Megcsodáltuk a Fekete Sas Palota három utcára nyíló gyönyörű szecessziós épületegyüttesét. A Sebes–Körös hídján megállva a folyó fürge mozgásán mélázhattunk egy kicsit.

A Szigligeti Színház látványa azért volt kedves számunkra, mert tervezői: az osztrák Fewllner és Helmer azonosak a mi Katona József színházunk alkotóival. Az Ady Endre Múzeumot zárva találtuk, de emlékezhettünk a költőre, akire elementáris erővel hatott a város haladó szellemisége.

Utunkat folytatva a Bihari-havasok lenyűgöző látványa önkéntelenül felszakította a (s)óhajt: „Adjátok vissza a hegyeimet!”

Román idő szerint 7 óra közelségében értünk Magyarbikalra. Mindjárt megfogott a kis falu meleg ölelése, a „Békesség Istentől” fogadtatás. Vacsoráinkat a vendéglátó családok körében, sok szíves szó kíséretében tölthettük el. Minden napunk 9 órakor közös reggeli áhítattal kezdődött. Az első Ige: János 13, 4-15 „Jézus megmossa tanítványai lábát” „Mert például adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek”

Lukács Endre helyi lelkipásztor végezte az áhítat szolgálatát, majd bekapcsolódtunk mi is, szépen fölfűzve a kapott gondolatokat, érzéseket. Örömmel szolgálni! – ez a tanítás egész ottlétünk alatt kézzelfoghatóvá vált, nap mint nap részesülhettünk áldásaiban.

Had említsem először Isten szolgáit, a megismert lelkipásztorokat. A kedves Lukács-házaspárt: Endre lelkész urat, akinek érthető, emberközeli magyarázatai által épülhet a gyülekezet. Barátságos ember, mosolyog a szeme is, ha beszélget a híveivel.

Margitka, a lelkipásztor-társ, gyönyörűen artikulálva szól. Együtt él a gyülekezetével, ismeri életüket, nem szégyell tanulni tőlük. (Odaült az öreg szövőszék mellé!) A helybeliek rajongva köszöntik az utcán. Minket pedig fáradhatatlanul kísért utainkon, és belevezetett a gyöngyfűzés tudományába.

A többi megismert lelkipásztorban is tapasztalhattuk a szolgálat örömét. Magyarvista, Nádasdaróc, Kőrösfő, Sztána, Kalotaszentkirály, Magyarbikal kedves „mezítlábas Notre Dame”-jait nagy szeretettel mutatták be. Kincsek ezek a szerény külsővel, de rendkívüli belső szépséggel megalkotott református templomok! Eredetük az Árpád-korra tehető (13. sz.), akkor katolikus templomnak épültek. Vista és Daróc temploma még őrzi a kor falfestményeit: Áldó kéz – Jézus feloldozza az esedező embert – láthattuk Nádasdarócon.

Kalotaszeg vidékén a reformáció rövid idő alatt tért hódított. A templomokat reformátussá alakították. Külsőleg az égbeszökő karcsú főtorony a négy fiatoronnyal Jézust és a négy evangelistát jelképezi. A belső mennyezetet díszesen festett fakazettákkal borították. Nem győztük csodálni a festőasztalos tehetséges keze nyomán született pompás virágokat, jelképes ábrákat! Gyalui Asztalos András, majd Umling Lőrinc és fiai a szépen pingált szószéken, padelőkön, karzaton hagyták „mesterjegyüket”.

A templomok másik dísze a híres, szép varrottasok, vagdalásos, keresztszemes hímzések sokasága. Konfirmációs ajándékként készítették ügyes kezek. Igéik szólnak hozzánk, útmutatást adnak. Ragyognak a piros terítők, de gyász esetén fekete írásos futók fedik a színest.

Üzent nekünk Kalotaszeg gyermeke, Kós Károly is. Budapestről hazaköltözött, és az erdélyi magyarság felemelkedését szolgálta. Egyéni, zamatos stílusát fedezhettük fel a vistai kis templom új bejáratán, a bikali tornácos templomtornyon, no meg a híres-neves Varjúváron. Sztánáról ragyogó réteken át gyalogoltunk 3 km-t a Kós-házakig. „Gyalogolni jó!” – vallotta Móricz Zsigmond, aki szintén járt itt. Majd cuppanós sárban vitt az út be az erdőbe, a Csigadombon álló lakig. Micsoda pezsgő élet folyt itt a múlt században! Most csendes, szinte kihalt a környék. A közeli Szentimrey-ház szintén Kós Károly remeke. A kis faragott kapu barátságosan üdvözöl: „Áldás a belépőre – béke a kimenőre!”

Hegyek ölelésében vitt utunk, körülöttünk a Gyalui- Bélesihavasok, a Vigyázó hegy orma. Fenséges látvány! Mint a szépen simuló bársony, olyan a hegyoldal, s itt-ott legelésző nyáj teszi még kedvesebbé.

Kolozsvárra érkeztünk. A Házsongrádi temetőben ismerősöket kerestünk. Megleltük Kós Károly (1883. dec. 16. – 1977. aug. 24.) és családja síremlékét. Stílusosan oszlopok jelképezik a neves építészt.

Nagy István író (1904 – 1977) hitvallását olvashattuk sírkövén: „Az íróság önmagában nem lehet életcél, hanem csak eszköz valami nemes nagy cél szolgálatában.”

Láthattuk Brassai Sámuel (1800 – 1897) a sokoldalú tudós impozáns síremlékét is. Török Sándor (1911 – 1990) sírkövénél kedves gyermektörténetei jutottak eszünkbe, a „Hahó, Öcsi!” - bájos filmje. A Dsida sírbolt! Dsida Jenő író és költő (1907. máj. 17. – 1938. jún. 7.) verssel üzent az utókornak:

„Megtettem mindent, amit megtehettem,

Kinek tartoztam, mindnek megfizettem.

Elengedtem mindenki tartozását,

Felejtsd el arcom romló földi mását!”

De nem felejtjük könnyfakasztó szép versét, a Hálaadás-t: „Köszönöm Istenem az édesanyámat!”

Mesélt Kolozsvár a nagy királyról, Mátyásról is. Szülőháza nemesen egyszerű külsejű, szép gótikus kapuval. „Ebben a házban született 1443. márc. 27. Mátyás az igazságos.” A Farkas utcai református templom Mátyás király megbízásából éplült (1486). Ez is a reformáció után lett reformátussá. Csodálatos reneszánsz szószéke (1646-ból) református kelyhet szimbolizál. (Benedek kőfaragó mester munkája) Kőből készült karzatát Kós Károly tervezte.

A Fellegvárból elénk tárult Erdély „fővárosának” minden beszélő köve. Kiemelkedik a Szent Mihály templom, a magyar gótika egyik legszebb képviselője. Ezt is megcsodálhattuk. Egyik délután a Menyasszonyvölgyi vízeséshez kirándultunk. A lenyűgöző látvány Petőfi szavaival írható le:

„Ottan némán, mozdulatlan álltam,

Mintha gyökeret vert volna lábam.

Lelkem édes, mély mámorba szédült,

A természet örök szépségétül.”

Zuhogott a vízesés, hatalmas fenyők nyaldosták az eget, kis harangvirág, hegyi kosbor, boglárka szegélyezték utunkat.

Az emberi kezek alkotásaiban is volt részünk gyönyörködni. Sok ház ékeskedik csipkézett homlokzattal, szépen faragott kiskapuval. Kecsesen ívelő indák veszik körül a tulipánokat, szőlőfürtöket, csillagokat. Magyarvistán Erzsi szép, faragott oromdíszes házában megcsodálhattuk a cifraszobát. Az öröm piros színe ragyogott a díszágyon, a festett bútorokon, a tükrös szekrényen, mely a  pompás kalotaszegi ruhákat rejti.

Bikal nagylányai vasárnap népviseletben jöttek templomba. Mint a „két lábon járó tulipánoik”, úgy virítottak! Gyöngyös, szalagos pártájuk a lecsüngő selyembojttal, „rengő”, szedettes szoknyájuk, díszes mellényük, gyönyörűen hímzett kötőjük, mind-mind remekbe készült darabok!

Mi is alkothattunk: fényes gyöngyöket fűztünk nyakláncnak, karkötőnek. Eleinte nem ment könnyen, de voltak szíves segítőink, és így siker koronázta munkáinkat. Egyik társunk imádságban meg is köszönte a gyöngyfűzést: türelemre, kitartásra, önuralomra tanított. Betekintést nyertünk a kürtös kalács készítésének titkába is. Az eredmény: csodafinom csemege! És ha már az evésnél tartunk: igazán nem szűkölködünk!

„Ételben, italban legyen bőven részünk, Gondviselő Atyánk, köynörögve kérünk!” – szólt a székely asztali áldás, s ez meg is adatott. Bőséges, finom reggeli a fogadó családoknál, ízes, jellegzetes erdélyi ételek ebédnél, vacsoránál... soha nem fogytak ki a tálak! Még most is érezzük a finom tárkonyos gombócleves, a csorbaleves, az apró töltött káposzták fölséges ízét a szánkban! No, meg a bableveshez ropogtatott zöldhagyma! – igazi kuriózumok. „ A puliszkát az ágy szélén kell megenni, mert hamar megéhezik az ember utána!” – szólt a jó tanács. Hát jól bepuliszkáztunk!

A falu asszonyai szolgáló buzgósággal vettek körül bennünket. Köszönjük az így is megmutatkozó szeretetüket:

A Piroskáknak – akik közül az egyik népviseletben, édesanyjától örökölt szépséges kötényben jött elénk, hogy fogadjon a házukban.

A Katókáknak – akiknek egyike egyetlen kakaskáját vágta le a vasárnapi búcsúebédhez.

Böske néninek, aki Kolozsváron a Kolozsmonostori templomban vendégelt meg bennünket.

A diák Tündikének, hogy odaadóan segített a gyöngyfűzésben.

Édesapjának, Attilának, hogy soha nem fogyott ki a kínálásból.

A helyi Nőszövetség vezetőjének, szervező, irányító munkáját köszönjük.

A kántor úr és neje szolgálataiért is hálás köszönet.

A fogadó családokat önzetlen szeretetükért áldja meg az Isten!

Köszönjük a kirándulások során megismert kedves lelkészek szolgáló szeretetét, játékosságát, humorát. A sztánai lelkipásztor, Pap Hunor hitvallása legyen útmutatónk: „Lelki erő mindig felülről jön. Isten nélkül nem megy! Ha a nép és nemzet egységes, mindegy, ki támad. Elfogadni egymást, nem eltitkolni a történelmet. A pozitív élményekből lehet újra indulni.”

A helyi Lukács – házaspárban olyan embereket ismerhettünk meg, akik Isten hű szolgái és gyülekezetük lelkiismeretes pásztorai. Adjon Isten nekik erőt további szolgálataikhoz!

A búcsúnapon harangszó hívott istentiszteletre. Kongva üzente a harang: „Az élőket hívom, a halottakat elsiratom, az égi háborút megszüntetem.”

Megtelt a kis templom, ottlétünk utolsó áhítatát hallgattuk Lukács Endre lelkipásztortól: „Jézus meggyógyítja a bénát.” (Márk 2, 1-5) „Példát adtam nektek” – így tanított az első napi Ige. E történet szereplői jó tanítványoknak bizonyultak: önzetlenek a segítésben, közösségben vannak – együtt tudnak szolgálni, terhet is tudnak hordani, találékonyak – kibontják a tetőt, és tudják, kihez kell fordulni a gyógyulásért. Úgy érezzük ez a maroknyi kis bikali gyülekezet a legjobb úton jár Jézus követésében. Szólt hálaénekünk: „Megáldjon téged az Isten, A Sionról kegyelmesen...”

Hálás köszönetek, megható búcsú: „Ha visszajöttök, biztosak leszünk benne, hogy jól éreztétek magatokat!”

Lassan elmaradnak a hegyek... Itthon az Alföldön aranysárga napraforgók köszöntöttek bennünket, szépen egységben, egy fényt követve.

„Ímé mily jó és mily nagy gyönyösűség

Az atyafiak közt az egyenesség,

Ha békével együtt laknak.”

Ezt a békességet, testvéri közösséget érezhettük egész héten át a csodálatos Kalotaszeg – vidéken. Legyen Úré a dicsőség!

Kollár Lajosné Dugár Mária

* képek megtekinthetők a galériában (válogatás Dr. Urban és Notin úr képeiből) még több kép az alábbi linkre kattintva:

fotók

 

 

 

"The name of the Lord is a strong tower: the upright man running into it is safe."

/Proverbs 18,10/

A Kecskeméti Református Kollégiumi Alapítvány közhasznúsági jelentése a 2016. évről

A Kecskeméti Református Kollégiumi Alapítvány közhasznúsági jelentése a 2015. évről

A Kecskeméti Református Kollégiumi Alapítvány közhasznúsági jelentése a 2014. évről

Lelkigondozás

SKYPE: lelkigondozas1
Telefon : 06-1-201-0011

TIOP-1.1.1-07

"Informatikai infrastruktúra fejlesztése a Kecskeméti Református Egyházközség iskoláiban"

"A Kecskeméti Református Egyházközség új informatikai eszközei már a gyakorlatban is bizonyítottak"

BCMath lib not installed. RSA encryption unavailable