ADVENT

Zsoltárok 122,1-4

„Zarándokének. Dávidé. Örülök, ha ezt mondják nekem:

Az ÚR házába megyünk! Lábunk megáll kapuidban, Jeruzsálem. Jeruzsálem, te szépen épített város, részeid jól illenek egymáshoz! Oda járnak a törzsek, az ÚR törzsei. Izráelnek szóló rendelkezés az, hogy ott magasztalják az ÚR nevét.”

Kedves Olvasó!

Református Bibliaolvasó rendünk szerint adventi zsoltárunk a 122. Zarándokének, vagy ahogyan a Károli fordításban olvassuk: grádicsok éneke. Izrael fiai rendszeres időközönként felkerekedtek lakóhelyükről, hogy elzarándokoljanak Jeruzsálembe, a szent városba, megjelenjenek a templomban, áldozatot mutassanak be. Több zsoltár is található a Szentírásban, amely a zarándokokról szól, az Ő énekük, az Ő érzéseik köszönnek vissza.

Tőlünk reformátusoktól, távol áll a zarándoklat, elsősorban római katolikus testvéreink gyakorolják, egy-egy búcsújáró hely látogatásával.

Az ige most nem is feltétlenül arra hívna minket, hogy kerekedjünk fel és induljunk Jeruzsálembe - amúgy sincs már ott templom és istentisztelet. Nem térben, földrajzilag hív minket utazásra, de megszólít, hogy lélekben, ne maradjunk tétlen várakozásban az advent idejében, érkezzünk készen az ünnepre.

„Zarándokút” - egy lehetőség, amelyben az utazó eljut a szent helyre, az Istennel való csodálatos közösségre.

Advent 4 hete így lehet minősített idővé, lelki utazássá, amely felkészít és eljuttat minket arra, hogy ünnepünk IGAZI ÜNNEP legyen, megszentelt idő, és Isten Krisztusban készített ajándékának, közösségének befogadása.

Áldott adventet, boldog karácsonyi megérkezést kívánunk minden Isten közösségére vágyakozó testvérünknek.

Varga Nándor

elnöklelkész