Március 4-én, pénteken, nők és férfiak, idősek és gyermekek együtt ünnepelték ezt a napot, imával, énekszóval, igemagyarázattal, spanyol és nemzeti nyelvű magasztalásokkal.

Idén a „Hány kenyeretek van?” címet adták a szervezett imádkozásnak a dél-amerikai Chilében élő asszonyok.

A világon már 1887 óta tartják az asszonyok által kezdeményezett világimanapot, minden március első péntekén, csaknem 200 országban. Hazánkban és a Kárpát-medence magyar ajkú keresztyénei körében 26. éve.

Kecskemét 14. alkalommal volt részese a rendezvénynek.

Az idén először történt,

hogy városunk 5 felekezete együtt szervezte meg az alkalmat.

„Hány kenyeretek van?”

Az este első szakaszában megismerhettük Chile földrajzát, történetét, kultúráját – kivetítőn színes ismertetőt nézhettünk végig. Ezt követte a lelki, hitbéli táplálék: a chilei nők által összeállított liturgia, a vezérmotívummal, ami a kenyér volt. A kenyérnek központi szerepe van mindennapi életükben, megosztani azt: egyetemes jele a vendégszeretetnek. Az asszonyok a kenyérbe beledagasztják szeretetüket is, ezzel a szeretettel kapják meg, akiknek készült. Ha kenyeret osztunk meg egymással, az mindig a szolidaritás és reménység jele, Krisztus által.

Zsúfolásig megtelt a terem, és megható volt a közös könyörgés, őértük, de ugyanakkor népünkért és egyházunkért is.

"Istenünk, kérünk Téged, hogy szereteted nagysága jusson el a népekig, akik Hozzád könyörögnek, hogy meghallgatásra találjanak. ...”

Az este végén pedig a kenyér, valamint az asszonytestvéreink által eredeti receptek alapján elkészített chilei ételkülönlegességek elfogyasztása mellett tudtunk beszélgetni, körbejárni a díszletet és kiállítást. (A karamellkrémet biztosan elkészítem otthon a családnak is.) Kézbe lehetett venni az eredeti hangszereket, kötött népviseletet, „panerát”- vagyis a kosarat, melyben a chileiek kendővel letakarva tartják a mindennapi tányér-kenyeret.

Útravalóként a Nagykőrösi tanítóképző diákjainak meglepetés ajándéka szolgált. Lénárt Valentina elénk kísérte Domoszlai János Ferencet, a látássérült gitáros fiút, aki mapucse nyelven eredeti Dél-Amerikai énekeket adott elő, miközben varázslatos dallamokat csalt elő gitárjából.

Jézus Krisztusba vetett hitünk egyesített minket akkor, ott, megosztva egymással örömöt - bánatot együtt imádkoztunk a világgal a világért a szeretet és bizalom jegyében.

Terényi-Kelemen Éva