Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt hozzájuk: „Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.”Mk 6,30-31
Jézus elviszi a tanítványait a pusztába, hogy velük legyen. Elfáradtak, most jöttek vissza az első kiküldetésükből tele élménnyel, örömmel! A Mester időt szakít a fontos munkájából, hogy csak velük legyen. Most minden mást félre rak, hogy meghallgathassa őket, osztozzon örömükben, élményeikben.
Nagyon érdekes hely a puszta az Isten világában, pedagógiájában! Kimozdít a megszokottból, a biztonságunkból, új élményeket, tapasztalatokat adva nekünk. Itt hirtelen minden bizonytalanná válik, még az is, amit eddig biztosnak gondoltunk. Megtapasztaljuk a kicsinységünket, hogy mennyire esetlegesek vagyunk és képet kaphatunk a magunk végessége mellet a végtelenről is, a végelláthatatlan pusztában. Isten ki akar vinni bennünket a pusztába, mert találkozni akar velünk. Így olvassuk Hóseás könyvében: „azért most én csábítom őt elvezetem a pusztába, és a szívére beszélek.” (Hós 2,16)
A magunk teremtette megszokott környezetben téves biztonságba ringat a komfort, amiben élünk. Ha felkapcsolom, világít, ha megnyitom, folyik, ha bekapcsolom, szól. Egy gombnyomás, és egy pillanat alatt kapcsolatba léphetünk a világ másik pontján élő barátunkkal. Könnyen azt hihetjük, hogy mindet meg tudunk oldani! Csak idő kérdése az egész. Jól meg vagyunk mi önmagunknak, nincs szükségünk semmire és senkire! Még Istenre sem! Sőt odáig ringathatjuk magunkat kétes komfortunkban, hogy magunkat képzeljük Istennek!
A puszta első leckéje számunkra, hogy megmutatja a valóságot, hogy a helyes arányokkal tisztában legyünk! Igen én is csak egy parányi porszem vagyok a végtelen hatalmas Isten tenyerén.
A puszta azért olyan érdekes hely, mert itt Isten akar találkozni velem. Nem bújhatok el, mint ahogy sokan teszik a zajban, a tevékenység lázában süketté téve magukat, érzéketlenné a szívüket.
A második leckéje hogy a csendben, a kicsiségemben meghallhatom az Ő hangját, levehetem sarumat, leborulhatok Isten előtt s megnyílik a lehetőség, hogy meghallgassam az Ő szavát.
A puszta a tanulásnak és az érésnek a helye akár Izrael, akár a próféták életét nézem, de maga Jézus is úgy kezdte működését, hogy a pusztába ment.
Van-e puszta az én életemben – van-e olyan hely – ahol találkozhatok Vele, esélyt adva magamnak, hogy elcsendesedve, otthagyva a mókuskerekemet csak rá figyeljek, hogy meghalljam az Ő szavát: találkozhassam Vele, megismerjem az Ő akaratát! Mert Ő ma is szól, - szeretettel és együtt érzően -, látva a mi fáradtságunkat, munkalázunkat:
„Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé!”

Ritter Nándor lp.