A legfiatalabb nemzeti ünnepünk elé…

Elbukásunkat ünnepeljük? Igaz lehet, hogy sírva vigadunk? Dávid legyőzte Góliátot, de ez nekünk nem sikerült? Magunkra hagyott a szabad világ? Segítséggel hitegettek, de elfordították a fejüket és zavartan hallgattak, amikor hadüzenet nélkül két héten belül kétszer is megtámadott minket a világ legerősebb hadserege? És miért nálunk teremnek a világrekorder hazaárulók és köpönyegforgatók? November elsején Kádár rádióbeszédében kijelentette: „Népünk dicsőséges felkelése ... kivívta a nép szabadságát és az ország függetlenségét... Büszkék vagyunk arra, hogy a fegyveres felkelésben és annak vezetésében becsülettel helytálltatok...” Két és fél nap múlva nyolctagú kormányt alakított, amelynek csak két tagja volt vele Szolnokon. A többieket azért írták be a listába, mert úgy vélték, elvállalnák ezt a szerepet. S ez a kormány a munkáshatalom megvédése érdekében közleményt bocsájtott ki, amelyben behívja a vörös hadsereget. (Amit nem kellett behívni, mert október 30-án csak a fővárosból vonult ki, miközben ezerszámra lépték át tankjaik a keleti határokat.) A Kádár-kormány felhívásához maga Hruscsov, a szovjet pártfőtitkár ragaszkodott. Ahogy fogalmazta: „...mert enélkül csak lövünk.”

S volt-e haszna a fortocskának, azaz az orosz nyelv kötelező oktatásának? Végre egy kérdés, amire tudjuk a választ: igen! Bár a diákok nem gyakorolhatták a nyelvet Leningrádban, nem túrázhattak a Kaukázusban, nem ismerhettek meg vendégszerető orosz családokat, de amikor lehetőség nyílt, elmondták a szovjet tankok kezelőinek, hogy nem lehet egy nép szabad, ha egy másikat elnyom, vagy ha arra volt szükség, tudtak Molotov-koktélt dobni a válogatás nélkül mindenre tüzelő harckocsikra. A kötelező szovjet háborús regényekben olvasták, hogyan kell elhajítani a meggyújtott kanócú benzines palackot úgy, hogy az ne a tank előtt, de ne is a kezükben robbanjon. Ők a pesti srácok. Nem ismerték a félelmet, ahhoz túl fiatalok voltak. De nem akartak arról tanulni, hogy Magyarország ipari országgá vált, miközben a boltokból eltűnt az iparcikk, nem tudták boldognak képzelni azokat az úttörőket, akiknek az őrsi gyűlésére váratlanul betoppant Rákosi pajtás, és nem értették, miért van rémület a szüleik szemében, amikor felszámolták a kizsákmányoló osztályokat. Tankönyveink ma kiemelik, hogy az 1956-os forradalom nem csupán a 20. századi magyar történelem legkiemelkedőbb eseménye, de egyben tetőpontja a sztálinizmussal szembeforduló megmozdulásoknak is. Amikor egybefonódott a gyarmati népek függetlenségi harca (lásd szuezi válság) a bolsevik diktatúra elleni elemi erejű felkeléssel. Ebből fakad a kelet-európai és világtörténeti jelentősége.

Aki megtanulja a tankönyvet, nem biztos, hogy érti is a történteket.. (Ám ha nem tanul, kevesebb esélye lesz rá.)

Harmath Sándor