Irány a cselekvő szeretet felé

Mi, diakónusok közel fél éve találkozunk rendszeresen… imádkozunk, beszélgetünk, gondolkozunk. Keressük az utat, amin elindulhatunk, célba juthatunk. Megtaláljuk a helyes irányt, ami Urunkhoz vezet, ami nem megy el a felebarát mellett. Azt az utat, ami a meglátásé, meghallásé, ami kinyitja a szemünket, fülünket és szívünket szeretetre, együttérzésre szólítja, s bezárja az ítélkezésre. A közös együttlét egyre inkább összekapcsol bennünket a gyülekezeten belül. Világossá válik mindannyiunk számára, hogy a diakónia közös ügyünk. Amim van hálával az enyém, és ha tehetem, adhatok belőle egy órányi törődést, meghallgatást, egy szelet kenyeret.

A válaszaimat keresve fellapoztam az irgalmas samaritánus történetét (Lukács 10): Mester, mit cselekedjem, hogy elnyerjem az örök életet? Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és szeresd felebarátodat.

Aki megértette, megérezte Isten szeretetét, az Ő közelségét, közösségét, annak talán velem dobban a szíve: Igen Uram, az út, ami az örök életre, a Te közeledbe vezet már itt e világon, az a szeretet útja. Megismerni Téged, és felismerni a felebarátomat, s a felebarátomban Téged. És szeretni őt, úgy, ahogy parancsolod: mint magamat.

Erre az útra hívlak, kedves felebarátom, hogy járjunk ezen együtt, segítsük egymást, egyesítsük erőinket, hogy szolgálhassunk szeretetből, a Szeretet Istenének.

Akiben ott a vágy, hogy ezért együtt tegyünk, együtt imádkozzunk, azokat várjuk a Diakóniai Szolgálók Közösségébe.

Diakóniai Imaközösséget tartunk, hogy együtt könyörögjünk gyülekezetünkért, a terveink megvalósításáért október 26-ától minden szerdán a reggeli ¼8 istentisztelet után a templomban.

Halasiné Polgár Zsófia

gyülekezeti diakónus