Ige: Filippi 2,14k
"Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek."
ADVENTI GONDOLATOK |
There are no translations available. Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól” Jakab 1,27 Mostanában sokat gondolok a szeretteimre. Hogyan szeretem őket? Elkészítettem fiamnak az adventi naptárt – most már nem csak édességekkel raktam teli a csillagos falvédőt, hanem minden napra jutott egy-egy bíztatás is a kapcsolatok erősítésére. A kettő együtt talán megtaníthatja neki az egyensúlyt, milyen kedves, „édes” dolog kapni, de milyen jó figyelemmel lenni másokra, mert visszamosolyognak… Nézem a kirakatokat: minden ragyog a fényektől. Figyelem az emberek arcát: egyre feszültebbek. Miért az ellentét? Ahogy közeleg az ünnep, úgy növekszik a stressz. Hova is rohanunk? Kinek akarunk mi megfelelni? Mit is jelentenek az ünnepek a családoknak? Ez a fajta látogatás nem könnyű. Sokkal többet követel belőlünk, minthogy kinyitjuk a pénztárcánkat. (Pedig már az sem egyszerű.) Valóságosan készülnünk kell rá: gondolni a másikra, rendezni a vele való kapcsolatot, megszólítani, megölelni, meghallgatni. Egy sok-gyermekes édesanya mondta a tavalyi adventben: „Olyan jó, hogy nincs pénzünk, most újra lehet olyan ajándékot adni, amit mi készítettünk! Nem kell méregetnem, hogy mindenki hasonló értékű ajándékot kapjon! A gyerekek teljesen fel vannak dobva. Azt hiszem ez sokkal jobb karácsony lesz!” Egy gyermektársaságban megkérdeztem az apróságokat, melyik a legkedvesebb ünnepük. Mindenfélét mondtak, de az egyiknek mondata szíven ütött: „Én az adventet szeretem a legjobban, mert akkor minden este meggyújtjuk a gyertyákat a koszorún, Apa mindig időben jön haza, megbeszéljük a napot, éneklünk és imádkozunk. Ez olyan szép!” Lehet, hogy ez hiányzik? Lehet, hogy csak a „megtisztítás” hozná vissza az igazi ünnepet, s nem a feldíszítés? Lehet, hogy „minél kevesebb, annál több” lesz így az adventi készülésben? Ifjúsági közösségben a karácsonyi ajándékozás tervezésekor megbeszéltük, hogy hagyjuk abba az ajándékvásárlást, mindenki hozzon „lelki ajándékot”, s csak úgy beszélgessünk. Áldott adventi készülődést kívánok mindenkinek! Fodorné Ablonczy Margit |
/Proverbs 18,10/