2011. november 17-én, csütörtökön Vócsa Szilvia kémesi presbiter, hittanoktató hívó szavának eleget téve, hálatelt szívvel indultunk el - Zilahi Kálmán, Halasiné Polgár Zsófia és jómagam - a Kecskeméti Református Egyházközség adományával az ormánsági Kémesre, egy mikrobusznyi ruhával és székekkel felpakolva.

Reggel 8 órakor találkoztunk az Újkollégium udvarán, onnan indultunk neki az előttünk álló 250 km-es útnak. Fázós, ködös utunkat kellemes társaságban, értékes beszélgetések közepette róttuk, és ahogy fogytak a kilométerek, úgy ritkult a köd, sőt emelkedett a hőmérő higanyszála. Végül a 3 órás út szerencsés megtétele után megérkeztünk a dél-baranyai, 540 lelket számláló Kémesre, ahol szeretettel várt minket a gyülekezet hitoktató-tanítója, vaamint a körzet védőnője, akik hathatós segítsége révén gyorsan kipakoltuk az adományt a helyi ízlésesen berendezett orvosi rendelőben.

Munkánk végeztével teával kínáltak és a közös fotók elkészítése után ebéddel vártak minket a helyi óvoda ebédlőjében. Itt találkoztunk a gyülekezet lelkészével, aki meghívott minket a kovácshidai parókiájára.  Ebéd után körbejártuk az általános iskolát, és részt vettünk egy beás cigány nyelvi órán, majd búcsút intve házigazdáinknak hazafelé még bementünk megnézni a kovácshidai református templomot, ahol Bereczky Örs bemutatta nekünk az Ormánság és  gyülekezetének a történetét.

Hazafelé fáradtan néztük a leszálló alkonyatot, szerencsénkre az út eseménytelenül telt, így nagy örömünkre délután 5 órára hazaértünk Kecskemétre.

Ifj. Ulakcsai Zoltán