FARSANG után BÖJT

avagy:

BÖJT és ÜNNEP

Farsang vége a böjti időszak kezdete. Ugyanakkor a böjtöt követi húsvét ünnepe. Az előbbit évszázados népszokások kapcsolják össze, utóbbi pedig évezredes múltra tekint vissza. Hogyan viszonyuljunk a farsang és a húsvét közötti időszakhoz? Mit jelent számunkra, a XXI. század második évtizedében a böjt?

Mielőtt a kérdés bibliai alapon történő rövid válaszát megadnánk, szükséges a böjt kifejezésnek jelentésváltozását figyelembe venni. Ugyanis a böjttel kapcsolatos gondolkodásmód a mai posztmodern életfelfogásban átalakult.

Ha az internetes keresőbe beírjuk a böjt szót, több mint 600.000 találatot jelez, s ezeknek döntő hányada erről szól: diéta, fogyókúra, salaktalanítás, méregtelenítés, böjtkúrák, wellness, stb. Ezeknek vajmi kevés köze van a kifejezés vallástörténeti jelentéséhez, és egyáltalán nincs köze a bibliaihoz.

A részletek taglalása nélkül, csak egy észrevételt hadd tegyek: különös, hogy a globalizáció és posztmodern fogyasztói mítosz nemcsak a hedonizmusnak (Együnk, igyunk, hisz holnap meghalunk! – Ézs 22,13) egy új változatát tudta megteremteni az elmúlt évtizedekben, hanem annak mintegy az ellenkezőjét is. De ezt úgy tette, hogy a böjtből, a lemondásból is képes volt üzletet csinálni, a fogyasztást maximalizálni. A böjt korábban egyet jelentett a takarékossággal, ma a „böjttartás” viszont legalább olyan drága, mint a „normál” táplálkozás, sőt, bizonyos formáiban a sokszorosa annak!

A fenti helyzetet jól illusztrálja szintén e kor „találmánya”, a húshagyó keddet és hamvazószerdát követő torkos csütörtök, ami nem másról szól, mint a fogyasztásról, vendéglátóhelyek akcióiról és bevételéről. Nemcsak a katolikus érzelmeket bántja, hanem valamiképpen a miénket is.

A fentiekkel ellentétben a böjt bibliai értelme egészen más. A böjt oka a Biblia szerint több minden lehet: bűnbánat – gyász – küldetésteljesítés. Már az Ószövetségben is megjelenik az Isten előtt helyes és helytelen böjt kérdése (vö. Ézs 58). Az Újszövetségben Jézus példája és tanítása a helyes böjtről szól, mely nem üres és képmutató magatartás az emberek előtt, hanem Isten előtt való őszinte megállás.

Összefoglalva: mi tehát a böjt lényege? A modern felfogással ellentétben, nem én vagyok a középpontban, hanem a mindenség Ura! Az Istenre figyelés, az Őelőtte való elcsendesedés alkalma a böjt. Önmagunk megvizsgálása az Isten jelenlétében.

Ennek az önvizsgálatnak eredményeképpen egyrészt annak a fájdalmas felismerése történik, mennyi bűn és mulasztás terheli az életemet, másrészt annak az örömteli felfedezése, hogy van megoldás és kiút bűneim útvesztőjéből. Ennek a kettőnek a feszültségében valósul meg a böjt.

Rudolf Bohren szerint, a keresztyén életstílus része, sőt lényege a böjt és ünnep feszültsége, mely Istennel köt össze. „Milyen lenne a keresztyén élet a böjt és az ünneplés feszültsége nélkül? Szürke mindennapok a munka és a szabadidő egyhangú ritmusában – se sava se borsa – időt emésztő stílustalanság – merő unalom. Idő – Krisztus nélkül, vagy Krisztus ellenére, amelyet jobb elfelejteni. … Ha böjt és ünneplés váltakozása nem fajul emberi teljesítménnyé, cselekvéskényszerré, vagy éppen túlfűtött tevékenységgé, akkor felfogható úgy, mint a hit részesedése Isten fájdalmában és örömében.”  A böjt ünnepi előkészület, és ilyen értelemben az ünnep része (vö: Mt 6,17: Amikor te böjtölsz, kend meg a fejedet és mosd meg az arcodat).

Minél inkább vágyaink korlátlan kiélésére akar rábírni a média, vagy a közhangulat, vagy ami még ennél is rosszabb, saját önzésünk, annál inkább megerősödik többünkben a vágy a tisztaság, az egyszerűség után. Keressük ennek a tisztaságnak a forrását és az odavezető utat. Vegyük észre, hogy Isten böjtre hív. Hív magához, hív vissza teremtett önmagunkhoz. Azt ígéri számunkra, hogy nála, belőle kiindulva örömre találhatunk. Asztalt terít, ünnepet készít számunkra. Készek vagyunk-e azt úgy elfogadni, ahogyan az számunkra készen áll?

Pál Ferenc (lelkész - vallástanár)