Nagytiszteletű Lelkipásztor Urak!

Nagytiszteletű Presbitérium!

Kedves Vendégeink!

Krisztusban Szeretett Testvérek!

Isten iránti hálával köszöntöm Kedves Mindnyájukat a 2012. év küszöbén.

Új év ez az életünkben és új kezdet ez a presbitérium szolgálatba állását tekintve is.

Legyen az első most is szavunkban és szívünkben a hálaadás Isten kegyelméért, hogy napjainkhoz napokat toldott és megadta számunkra az új esztendőre indulás reményét.

Köszönöm a Testvéreknek, a választó közgyűlés tagjainak, hogy bizalmat szavaztak a presbitérium jelöltjeinek, így megalakulhatott és 6 évre megválasztatott a Kecskeméti Református Egyházközség 75 tagú presbitériuma.

Külön is köszönöm, - Isten iránti hálaadással - a Testvérek bátorító szavait és a megerősítő bizalmat, mellyel a főgondnoki feladatok ellátásával megbíztak.

Az év indulásakor hadd hozzam mindannyiunk erősítésére a Testvérek szívére helyezve az egyik legkedvesebb igémet a Máté. 14. rész 27. verse alapján, melyben Jézus azt mondja:

„ Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”

Mindannyian ismerjük a bibliai szövegkörnyezetet, amikor a hullámokon hánykódó hajóhoz, tanítványaihoz ment Jézus a tengeren járva.

Ma is naponta megéljük ezt a félelmetes csodát, amikor a viharban hánykódó nemzetünk hajója, vagy életünk törékeny bárkája kiszámíthatatlanul sodródik.

Ez a csoda ma is igaz, hiszen Jézus naponta életünk dolgaiban velünk jön. Mi azonban sokszor észre sem vesszük, nem látjuk Őt, nem ismerjük fel. Mélységekben és magasságokban járunk, félelmek és szorongások fonják körül mindennapjainkat. Ebben a megrettent állapotunkban tapasztaljuk meg a szelíd szó és hatalom erejét, mely így szól:„bízzatok, ne féljetek!”

Ezért mondom hát, Jézus most is itt van velünk, velünk jön minden dolgunkban, megtart és felemel.

Csodálatos magyar nyelvünket felhasználva szeretnék még egy hangsúlyt tenni e mondat kijelentésére. Jézus azt mondja: „én vagyok.”

Had hangsúlyozzam most úgy, amely számunkra egyáltalán nem fenyegető, sokkal inkább megerősítő: „én vagyok!”

Bátorítson ez a mondat mindnyájunkat abban a szolgálatban, melyben ma elindulunk.

Nem újat kezdünk, hiszen egy folyamatba állunk be, amely Isten kegyelmének gazdag áldásait tette a kecskeméti reformátusság kezébe, hogy hittel és hűséggel szolgáljuk az ifjúság nevelését közoktatási intézményeinkben, odaadással és megbecsüléssel gondoskodjunk a Sion-házban lévő idősekről, hogy a diakóniai szolgálatunk nemcsak itthon e gyülekezetben és városunkban, hanem a határon túl is dicsérje Istent, hogy a nagy értékű szellemi és tárgyi hagyatékot gondozó egyházközségi könyvtárunk, és hogy a Ráday Múzeum értékhordozó feladatát közkinccsé téve munkálkodjon. Mindeközben gyülekezetünk számban gyarapodva, hitben elmélyülve és megerősödve dicsőítse Mennyei Urunkat.

Már e néhány mondatból is jól kitűnik, mily sok és mily magasztos feladat vár a Nagytiszteletű Presbitériumra, valamennyi szolgatársunkra.

Ebbe a szolgálatba  hívom a Testvéreket, hogy hitünk és hűségünk, munkánk és odaadásunk alapján is tettekben éljük meg a Krisztus követést, a szeretet nagy parancsát, és mindenben, amit szólunk, vagy teszünk a Krisztus arcúság látszódjék rajtunk.

Sem a hely, sem az alkalom nem teszi lehetővé, hogy a szolgálatról való gondolataimat most kifejtsem.

Szabadjon annyit mondanom elöljárójában, hogy a munkában a rend és a fegyelem, a feltétel nélküli odaadás híve vagyok! Ezt kérem a szolgatársaktól is.

Talán nem veszik udvariatlanságnak a Kedves Testvérek, ha itt és most említem meg, hogy kívánatos és elvárható e sokirányú szolgálatot végző gyülekezet presbitériumától, hogy tagjaiban is templomos, azaz az istentiszteleteken is résztvevő, látható elöljárói legyenek.

Végezetül had kívánjak és kérjek Istentől való gazdag áldást a magyar reformátusságra, a Kecskeméten élő testvérek életére azzal a szintén bátorító igével, amely gyermekkorom óta kísér, amikor még harcias lelkülettel olvastam és gondoltam reformátor eleinkre, hitünk hőseire, akik megalkuvás nélkül életüket feláldozva is kitartottak mindvégig:

„Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Róm. 8:31.)

Emelem poharam a jelenlévők egészségére!

Kecskemét, 2012. január 1.                                                   

Hörcsök Imre

főgondnok