Beszámoló a SION Nyugdíjasház és Gondozási Központ

diakóniai tevékenységéről /2003/

Őszinte szívvel és szavakkal teszem mindezt, és tudom, hogy minden munkatársam nevében vallhatom és együtt énekelhetem a zsoltárossal ezeket a mondatokat.

Mi is ez a szolgálat, amelyre a „Sion-lányai” tudatosan, vagy tudattalanul vállalkoztak munkába állásuk pillanatában?

A Kecskeméti Református Egyházközség presbitériuma nagy és hiánypótló feladatra szánta el magát 1998-ban, amikor is elhatározta, hogy idős, nyugdíjas egyháztagjairól intézményes keretek között gondoskodik a Budai u. 8-10. sz. alatt. Ennek két formája lehetséges. Az egyik a Nyugdíjasházban lévő lakás megvásárlása révén, a másik pedig bejárás ebédelési lehetőséggel és programokon való részvétellel, azaz klubtagsággal érhető el.

Nyugdíjasházunk lakói mindennapos kapcsolatban vannak dolgozóinkkal és az általuk nyújtott szolgáltatásokkal. Ezek részei a biztonságot jelentő portaszolgálat, a 24 órás nővérszolgálat, a testi ápolás-gondozás, házi segítségnyújtás, szociális ügyintézés, hitélet gyakorlása, lelkigondozás, mentális karbantartás.

Klubtagjaink napi-heti gyakorisággal látogatnak el hozzánk, s hiszem, hogy a számukra készített programokban ki-ki megtalálja a számára kedves, egyéni szükségletét kielégítő, igényének megfelelő elfoglaltságot.

Olyan nagy igény mutatkozott erre az ellátási formára az évek során, hogy 2002. januárjában felszentelhettük Szarvas utcai új telephelyünket is. Hasonló rendszerben, hasonló igények, feladatok ellátására létesült ez az épület is, szolgálva a bentlakókat és a környékből bejáró, értelmes napi elfoglaltságot kereső nyugdíjas testvéreinket. A két nyugdíjasház 80 lakásában 85 lakó él egyedül vagy házastársával, 145-150 klubtag veszi igénybe a 16 fős személyzet szolgálatát.

Mozgalmas éveket tudhatunk magunk mögött. Lakóink beköltözése izgalmas feladatot jelentett mindannyiunk számára, ezentúl a lelkigondozás fontosságát és áldott terhét ismertette  meg először velünk. Három kedves lakónk átköltözése a Budai utcáról a Szarvas utcára már könnyebb feladatot jelentett mindkét félnek. Az idő múlásával inkább az ápolási-gondozási feladatok kerültek előtérbe. Néhány gondozottunk és egy szeretett munkatársunk elköltözése az örök hazába megismertette velünk a „hospice”- szolgálat katartikus élményét is. Így megtapasztalhattuk a testi gondoskodás és a lelkigondozás elválaszthatatlanságát.  

Gondozási központ lettünk, azaz alapellátásra és szakellátásra kaptunk engedélyt a város területén. Itt kapcsolódhat a gyülekezeti diakónia és az intézményes diakónia össze, egyben kiegészítheti egymást, integrálva a diakónusok 70 éven felüli egyháztagok körében végzett felmérésének eredményét.

Programjaink sokfélék. Kézimunkakör, bibliaórák, orvosi előadások, gyógytorna, kulturális műsorok, költők életének és műveinek bemutatása, jeles évfordulókról és  egyházi ünnepeinkről való megemlékezések, névnapok megtartása, diavetítéssel egybekötött beszámolók, általános iskolások műsora, népdalkör, színházlátogatás, filmklub. Kirándulásokat szervezünk közeli és távoli múzeumokba, városokba /Ópusztaszer, Szentendre, Budapest, Gödöllő, Pécel, Szarvas/. Szívesen veszünk részt nőszövetségi konferenciákon, hitmélyítő alkalmakon, emmausi csendesnapokon. Emlékezetesek maradnak a  vacsorával egybekötött kerti mulatság és a házassági évfordulók megünneplése. Mind-mind hasznos közösségformáló alkalom.

Sion ház

Hiszem, hogy a felkínált lehetőségek közül ki-ki megtalálja az érdeklődési körének, igényének és testi-lelki-szellemi szükségletének megfelelő programot.

Munkatársaink kiválasztásánál elsődleges szempont a hitbeli elkötelezettség, a szakmai felkészültség és az idősek iránt érzett szeretet, empátiás készség. Hivatásunkat bibliai alapon, a krisztusi szeretet parancsát szem előtt tartva kívánjuk végezni. Közben mi is megtapasztaljuk a felénk áradó szeretetet egy mosoly, simogatás, köszönet formájában. A diakónia gondozó és gondozott között így is működhet.

A Sion Nyugdíjasház lakói és klubtagjai javára kívánunk „szolgálva szolgáltatni”, mindezzel Urunk dicsőségét munkálni. Így újra elmondhatjuk:                                  

„Szolgáljatok az Úrnak örömmel vígadozva járuljunk színe elé!”

Ez a beszámoló 2003. februárjában, a diakóniai vasárnapon hangzott el. Novemberben hálaadó ünnepi délután alkalmával megemlékeztünk az intézmény fennállásának 5. évfordulójáról. A bevezető áhítat és a Református Kollégium Gimnáziumának műsora után kedves emlékeket elevenítettünk fel. Visszatekintést kaptunk a fenntartó egyházközség képviselőjétől, a lakók, hozzátartozók és a munkatársak részéről. Az 5 év legfontosabb eseményeiről képes összefoglalót vetítettünk. Közös énekléssel és szeretetvendégséggel zártuk a meghitt rendezvényt.

 Dr. Svébisné Juhász Márta

Intézményvezető